Az elmúlt évtized kutatásainak köszönhetően ma már jelentős részben ismertek azok az immunpatológiai mechanizmusok, melyek a psoriasis bőr és ízületi tüneteinek kialakulásához vezetnek. Ennek köszönhető, hogy az utóbbi években számos új – úgynevezett biológiai – gyógyszert fejlesztettek ki és kezdtek alkalmazni psoriasisban, melyek támadáspontjai a gyulladás kialakulásában kulcsfontosságú molekulák. A ma forgalomban levő gyógyszereké a TNF-alfa (infliximab, adalimumab, etanercept) és az IL 12/23 molekula (usztekinumab).
A psoriasis modern szisztémás kezelésének legfőbb célja a hosszú távú, folyamatos tünetmentesítés. Ennek során fontos cél a betegség lehetséges szövődményeinek, első sorban a súlyos, irreverzibilis ízületi deformitások kialakulásának megelőzése.
A biológiai szerek a klasszikus kezeléseknél lényegesen hatékonyabban csökkentik a psoriasis bőrtüneteit: a biológiai terápia 12. hetére a betegek jelentős része tünetmentessé vagy csaknem tünetmentessé válik. A biológiai szerek nem szerv és szövet-toxikusak, így a klasszikus szerekre jellemző mellékhatásokkal nem kell számolni.
A legfrissebb közlemények már 4 éve tartó folyamatos kezelésről is beszámolnak igen jó eredményekkel. Ezen tanulmányok tanúbizonysága szerint a készítmények hosszú időn keresztül alkalmazva is hatásosak, a tartós adagolás mellett a nem kívánt mellékhatások, első sorban az infekciók gyakorisága nem mutatott szignifikáns növekedést.
Biológiai kezelés kezdhető azoknál a psoriasisos betegeknél. akiknek legalább fél éve fennállnak a súlyos kiterjedt bőrtünetei vagy ízületi panaszai, és azok a hagyományos szerekkel hatástalanság vagy egyéb okok miatt nem kezelhetők eredményesen. Kizáró tényező a biológiai terápia esetében a terhesség vagy szoptatás, aktív infekció, illetve annak fokozott rizikója (krónikus lábszárfekély, perzisztáló vagy visszatérő légúti fertőzések, állandó hólyag katéter, látens tuberkulózis), alacsony fehérvérsejt szám, rosszindulatú daganat az anamnézisben, súlyos idegrendszeri vagy szívbetegség.
dr. Holló Péter